Baky Ildikó gyermekklinikai szakpszichológussal beszélgettünk arról, gyermekünkben miért nem alakul ki a kötődés, illetve hogy mennyire mintakövetőek a picik.
Baky Ildikó arra a nézői kérdésre válaszolt, hogy a gyermek miért nem kötődik sem a szülők, sem más családtag felé, mi állhat ennek a hátterében. Hiába mosolygós és nagyon nyitott, sokan ilyenkor arra gondolnak, hogy a gyermek elfojt valamit. Azonban ez nem valószínű. A szakpszichológus elsősorban az anyukában keresné a választ, hogy hogyan élte meg az esetleges gyermekágyi depressziót, volt-e olyan időszaka, mikor kevésbé tudott odafigyelni a kicsire, vagy reagálni az igényeire. Ugyanis ilyen esetekben szokott általában kialakulni, hogy a gyermekek visszahúzódnak, és nem kötődnek felénk. Erre a legjobb megoldás, ha jobban odafigyelünk rájuk, gondoskodóbbak vagyunk. Ilyekor érezni fogják a törődést, hogy figyelembe vesszük az igényeiket és reagálunk a kéréseikre. Ha az anyuka elmeséli, mi van vele, a gyermek is megtanulja ezt, és így a kötődés is kialakul benne. Ez a legjobb módszer, hogy megtanítsuk önmaga és érzéseinek kifejezésére.
A szülők gyakran aggódnak azon, mennyire mintakövetőek a gyermekek, és sokszor értetlenül állnak az olyan szituációk előtt, vajon honnan tanultak el rossz példákat. Amit teszünk, azt a gyerekek nagyon hamar ellesik tőlünk. 2-3 éves korra már szinte teljesen eltanulják tőlünk a világról való gondolkodásunkat, az érzelmi reagálásainkat, illetve a konfliktus megoldási módszereinket. Később a kortárscsoport, az óvoda, iskola, vagy a média is szerepet játszat benne, hogy milyen mintákat lesnek el a gyermekek. Főként azt tanulják meg, amit látnak, nem pedig azt, amit a szülők elmondanak nekik.
“Ha szeretnénk, hogy gyermekünk változzon valamiben, vagy például megtanuljon helyesen táplálkozni, először nekünk kell változnunk az adott probléma kapcsán.”
