A szülőkről való leválást a kisgyerekek negatív élményként élik meg. Ez előjöhet, mikor a pici óvodába kerül, vagy mikor csupán rábízzuk valakire egy kis időre. Mi lehet ennek az oka, és vajon mit tehetünk a konfliktusok elkerülése érdekében?
aa
Majsi László családterapeuta szerint a gond abból fakad, hogy a szülő sem képes leválni gyermekéről. Ennek több oka is lehet. Legfontosabb eredete talán az, hogy az anyukának (vagy apukának) ez az egyetlen, vagy fő érzelemkiélési forrása. Ilyenkor a szülő nem tudja, vagy nem akarja más irányba kimutatni az érzéseit, így minden szeretetét a kicsi felé irányítja. És amíg a szülő nem képes elszakadni, addig a pici sem fogja tudni őt elengedni. A szakértő tanácsára fejben kell eldönteni a dolgot. Legyünk kicsit kevesebbet gyermekünkkel, éljük meg kevésbé intenzíven az érzéseinket, hogy majd a picinek könnyebb dolga legyen, mikor nem leszünk mellette. Mint ahogy az óvodába kerülés alkalmával is.
“amíg a szülő nem képes elszakadni, addig a pici sem fogja tudni őt elengedni”
Ez a pillanat igen fontos lépés a gyermekünk életében. Pláne akkor, ha előtte a pici nem bölcsiben, hanem otthon volt. Célszerű minél előbb megkezdeni az ilyen környezethez való szoktatást, mivel a gyerekek a szülőtől való elválást veszteségként élik meg. Addig, míg meg nem szokták, hogy a szülő délután értük megy, előfordulhatnak kisebb-nagyobb konfliktusok. Viszont miután kialakul ez a rutin, a problémák is megszűnnek. Az oviba szoktatás időtartama nagyban függ a picik személyiségétől. Ha néhány napnál, vagy maximum 1-2 hétnél tovább tart, akkor célszerű viszont szakértő segítségéért folyamodnunk.
Kommentek